Mindenki tudja rólam, hogy imádok sétálni, túrázni. Minden lehetőséget megragadok arra, hogy ennek a hobbinak – mert mondhatjuk hobbinak! – hódoljak. És elhihetitek, hogy a Riviérán is beletettem egy pár kilométert a cipőmbe/szandálomba! Szerencsére ebben osztozik a férjem is, így az 5+ év alatt elég sok alkalmunk volt a környéken mászkálni.
Ebben a posztban bemutatok nektek néhány séta útvonalat a Côte d'Azuron, amit mi is bejártunk. Ezeket könnyű, közepes és nehéz kategóriákra bontottam. Mindegyik elérhető tömegközelekedéssel – lévén, hogy mi nem vezetünk, más opciónk nem volt. Kivéve persze a séta.
Kezdjünk is bele!
A legkönnyebb túrák a Riviérán
Túra Antibes félszigete körül (Tour du Cap d'Antibes)
Mivel nekünk a férjemmel ez van a legközelebb, ez volt az egyik első hosszabb séta, amit tettünk az első látogatásom alkalmával 2018-ban. Könnyű túra, 4,8 km hosszú, kb. 2 óra. Nincsenek emelkedők, az egyetlen nehézséget a sziklák adta egyenetlen talaj nyújthatja, de kutyások is bátran használhatják. Rossz idő, szél esetén zárva van, hiszen a felcsapó hullámok járhatatlanná teszik az utat.
Hivatalosan a Tour du Cap d'Antibes a Garoupe strandtól (Plage de la Garoupe) kezdődik, de valahogy el kell oda is jutni. Innen egyébként magyar nyelvű túravezetés is igénybe vehető – ahol izgalmas történeteket ismerhetünk meg Cap d'Antibes-ról.
A legtöbb Antibes-ban idelátogató az Antibes óvárosban ver tábort – de legalábbis közel hozzá –, úgyhogy érdemes onnan kezdenünk. Ez egy egy órás kellemes séta a tengerpart mentén. El se tudjuk téveszteni, hiszen a tenger mutatja az utat!
Tehát az Óvárosból kiérve az Archeológiai múzeum (Musée d'Archéologie d'Antibes) mellett elhaladunk, folytatjuk utunkat a Ponteil strand (Plage du Ponteil), majd a Salis strand (Plage de la Salis) mentén. Ezután érjük el Salis kis kikötőjét. Onnan a Boulevard de Baconon haladva a tenger melletti utat kell követnünk a túránk igazi kezdetéig, a Garoupe strandig.
Megközelítés busszal: Ha kihagynánk az Óvárosból induló sétát, a 02-es Envibus buszra szállhatunk (jegyet az Envibus Ticket appon vagy készpénzben a buszon – apróval készüljünk!). A Pôle Échange buszmegállóból (a vasútállomás felett) indul, célunk a Fontaine megálló, ahonnan 20 perc séta a Garoupe strand. Le kell sétálnunk a Boulevard de la Garoupe-on, majd a Chemin de la Garoupe-nál jobbra kanyarodnunk. A strandon találjuk az utolsó vízvételi és mosdóhasználati lehetőséget.
Ide érkezve keressünk olyan táblákat, amelyek a „Sentier du Littoral" (parti ösvény) felé mutatják az utat – ez lesz mostantól a mi utunk. Tekintve, hogy máshova nem is tudunk menni – habár helyenként csobbanásra is van lehetőség –, az út innentől kezdve még inkább egyértelmű lesz. A túra tengerparti része Eilen Rock után ér véget, ahogy beérünk a Baie des Milliardaires öblébe. Itt lehet piknikezni, pihizni.
Ha túlságosan elfáradtunk, a 02-es busszal visszamehetünk Antibes „belvárosába" szintén a Fontaine megállóból. De vissza is sétálhatunk a félsziget közepén lévő Boulevard Francis Meilland-on (ami később Boulevard de Cap névre változik), sőt akár a félsziget Juan-les-Pins-i oldalán is tehetünk egy sétát. A Palais des Congrès-tól induló 06-os busszal visszamehetünk Antibes-ba, vagy vissza is vonatozhatunk – keressük a Gare SNCF táblákat!
Île Sainte-Marguerite
Így van, itt is van Margit-sziget! Habár itt nem a király lánya lakott nyulakkal, hanem a legenda szerint a Vasálarcos raboskodott. Igen, az a Vasálarcos, akit Leonardo DiCaprio játszott az 1998-as filmben. (A történet nem felelt meg a valóságnak egyébként, de majd ha ott úgyis mindent elmondanak nektek!)
Mivel ez egy sziget, az idejutást hajóval lehet megoldani. A Cannes-i kikötőből szezonban viszonylag gyakran indulnak; felnőtteknek 19 euró, gyerekeknek 5–12 éves kor között 13,50 euró, 4 év alatt ingyenes a komp ára. Nagycsaládoknak kedvezmény is elérhető. Előre is megvehetjük a jegyünket online.
A kikötőből egy kis séta után megérkezünk egy kis faluba, ami régen királyi erődként szolgált. Itt található a Vasálarcos börtöne (Musée du Masque de fer et du Fort Royal) és a Tenger múzeuma (Musée de la Mer). És innen kezdődhet a sziget körüli túránk.
Emelkedőre nem kell számítani, hiszen a sziget szinte teljesen lapos (maximum 20 m-es szintemelkedéssel kell számolni). Kellemes, földutas séta a mediterrán természetben, időnként természetes strandokkal megszakítva. Van lehetőség a sziget körbejárására – ez kb. 1,5 óra és majdnem 7 km.
Ha csak a legfontosabb látnivalókra szeretnénk koncentrálni, akkor a faluból egyenesen elmehetünk az Erdei házba (Maison forestière), ami egy 12 perces séta. Innen 3 perc a tengerpart (nyugati irányba), ahonnan láthatjuk az egyik legszebb strandot (Plage de Cannes). Innen nem messze a tenger felszíne alatt található a tengeralatti ökomúzeum (Écomusée sous-marin par Jason deCaires Taylor), ami búvárfelszereléssel vagy snorkel maszkkal bármikor megtekinthető. A part mentén visszatérve útba ejthetjük a Pointe du Dragont (a sziget legnyugatibb csücske, ahonnan látható az Esterel hegység), majd az Étang de Batéguier lagúnát – ez madárvonulás szempontjából fontos pont, tehát ha a madármegfigyelés a hobbink, itt tudunk hódolni neki.
A rövidebb túra kb. 1 óra kényelmes tempóban. A sziget nagyon jól kitáblázott, és felszerelt mosdókkal, vízlelőhelyekkel, padokkal, kukákkal – nem kell attól tartanunk, hogy eltévedünk!
St Jean Cap Ferrat félsziget körbe
Igaz, hogy a túra hivatalos kezdete a Beaulieu-sur-Mer-i kaszinóval majdnem szemben lévő Kérylos villa, de mivel az átlag turista vonattal érkezik, kezdjük a vasútállomásnál. Miután megérkezünk a Beaulieu-sur-Mer állomásra, balra kell tartanunk (itt még jó eséllyel használhatjuk a wc-t), hogy a kis utca végét elérve ismét balra forduljunk a Boulevard du Maréchal Leclercen. Végigsétálva jobbra fordulunk az Avenue des Hellènes-en, ahonnan elérjük a túránk kezdetét.
Keresztülvágunk a Hangyák strandján (Plage des Fourmis) – miközben azon gondolkodunk, hogy vajon miről kaphatta a nevét ez a tengerpart… –, és megkeressük a Sentier trop bien útvonalat, amit másnéven Promenade Maurice Rouvier-ként is megtalálunk. Innen az út egyértelműen ki van jelölve. Kb. 10 perc múlva elhaladunk a Place David Niven mellett, ahol megcsodálhatjuk a gyönyörű épületet – amit egy bankár építtetett az anyukájának a legenda szerint –, és folytatjuk utunkat a Saint Jean Cap Ferrat kikötőig.
Itt választhatjuk, hogy teszünk egy kis kitérőt a Pointe Sainte-Hospice felé – ami egy félsziget a félszigeten. Tempótól függően ez 1,5–2 órát vehet igénybe. Ha körbementünk, a Fossettes Beach után az Avenue Claude Vignon-on kell haladnunk balra, hogy elérjük a Plage de la Fosse-t, majd a Chemin de la Carrière-t, ahol elkezdődik a Cap Ferrat szakasz. Ha kihagyjuk a kitérőt, a kikötő parkolójából kanyarodunk fel az Avenue Claude Vignon-ra.
Előbb-utóbb elérjük a graffitivel borított elhagyatott bunkert, és az utcanév is megváltozik a Vámtisztek útjává (Chemin des Douaniers). Ettől a ponttól kezdve ismét egyszerűvé válik az utunk – a kiépített tengerparti úton kívül maximum a sziklákon haladhatunk. Élvezzük hát a tengeri szellőt és a napsütést!
Miután elértük a félsziget Villefranche-sur-Mer-i oldalát (kb. 1 óra múlva), és elfogyott a lábunk alól a járható tengerparti út, elérjük a Plage Passable-t (Chemin du Lido végén). Innen a Chemin de Passable-on végigmenve eljutunk a 15-ös buszmegállóhoz, ami elvisz minket Nizzába. Ha vonattal szeretnénk utazni, az sajnos még plusz 45 perces séta – keressük a Gare SNCF táblákat.
Közepes nehézségű túrák a Riviérán
Mont Alban erőd (Nizzából Villefranche-sur-Merbe)
A maga 220 méteres szintemelkedésével nem tartozik a legnehezebb túrák közé, de magunknak meg tudjuk nehezíteni a helyzetet, ha júliusban és tűző napsütésben vágunk neki ennek a sétának.
Én annak idején, amikor Nizzában, a Riquier vasútállomás közelében laktam, otthonról kezdtem a túrámat, de ha valaki máshol száll meg, jelöljük meg a vasútállomást kezdésnek. A Nice Riquier vasútállomásról kilépve a Boulevard du Mont-Boron utat követve elérjük az Avenue Mont Albant, majd a Cor André de Joly-t. Ezzel közvetlenül az Alban-hegy alá érkezünk meg. Így leírva könnyűnek tűnik, de nem fogok hazudni: ez egy elég kaptatós, felfelé vezető séta lesz kb. fél órán keresztül.
Ha olvasás után már fáradtnak érezzük magunkat, akkor sem kell aggódni – van tömegközlekedési lehetőség is: a 33-as busz a Terra Amata buszmegállóból teljesen felvisz minket az erődhöz. A megállóhoz a vasútállomással szemközti Boulevard de Riquier-én kell végigmennünk, 10 perc után elérjük a körforgalmat, ahol balra fordulva a Cor André de Joly-n pár méter után megtaláljuk a felfelé menő buszmegállót – ehhez át kell mennünk a zebrán, ahol nagyon figyeljünk, mert az autósok nem mindig állnak meg. Igen, akkor sem, ha nekünk zöld a lámpa…
Ha felsétáltunk a Boulevard du Mont-Boronon és elértük a Cor André de Joly-t, egy darabig egyenesen haladunk (menetirány szerinti jobb oldalon), amíg el nem érjük a Brasserie du Col nevű kis éttermet. Az étterem után lesz egy kis felfelé vezető utca (Chemin du Fort du Mont Alban), ahol befordulva elindulhatunk felfelé. Egy idő után az utca megszűnik létezni, és kőlépcsők váltják fel a helyüket – már a lépcsőkről csodálatos kilátás tárul a szemünk elé: Nizza egészét beláthatjuk.
De csak az erődbe felérve leszünk igazán meglepődve a környék szépségén. Innen láthatjuk Villefranche-sur-Mer öblét, sok kis hajóval pöttyözve – és ezt piknikezés közben is élvezhetjük.
Több útvonalat is választhatunk a leereszkedésre Villefranche felé: van egy egyértelmű út az erődtől a Villefranche-i öböl felé, de elsétálhatunk a Parc du Mont Boron felé is – a parkban több jól kitáblázott turistaútvonalat találunk lefelé. Sőt akár körbesétálhatjuk a félszigetet és úgy mehetünk vissza Nizzába.
Visszaút Villefranche-ból: A Boulevard Princesse Grâce de Monaco-ról a 15-ös busz megy Nizzába, vagy a 80-as busz a Le Gentilhomme megállóból (közvetlenül a Plage des Marinières mellett). Vonat is elérhető – keresd a Gare S.N.C.F. táblákat.
Èze falu (Nietzsche túra)
1883 decemberében Nietzsche a Francia Riviérára látogatott, ahol a következő év áprilisáig maradt. Élete egyik legnehezebb időszakát élte meg, rossz egészségi állapotban volt, és rendszeres testmozgással próbált javítani a kedélyállapotán. Én is tanúsíthatom, hogy ez a kis 2 km-es kaptatós túra kitisztítja az ember fejét!
Az Èze-sur-mer vasútállomásra érve még van egy utolsó lehetőségünk a mosdó használatára. Mivel a faluba vezető buszmegállóhoz csak pár lépcsőt kell megtennünk, még mindig meggondolhatjuk magunkat: a 83-as busz felvisz egyenesen a faluba. De ha sziklaszilárd az elhatározásunk, hogy Nietzsche nyomdokaiba lépünk, a buszmegállót elhagyva jobb irányba kell tartanunk. Felnézve a legmagasabb hegyre, elképzelhetjük utunkat a faluba – tapasztalatból mondom, mindig meredekebbnek tűnnek ezek a túrák, úgyhogy nem kell megijedni!
A következő lehetőségnél menjünk át a másik oldalra, és amikor látjuk a felfelé tartó utcát, elértük a túra kezdetét. Ezt egy tábla jelzi: „VILLE D'ÈZE, SENTIER NIETZSCHE". A tábla felhívja a figyelmünket arra is, hogy zárt cipő viselése ajánlott – a talaj sziklás, köves, nyitott lábbeliben könnyen megcsúszhatunk.
Innentől követjük először a beton utat, majd a településről kiérve a földutat. Elkezdődik a kb. egy órás felfelé tartó séta – az utat el sem tudjuk téveszteni, hiszen nincs más. Habár edzettségi szinttől függően előfordulhat, hogy kiköpjük a tüdőnket, de bármikor megállhatunk szusszanni gyönyörű kilátás mellett. Amikor elérjük a kis vízesést, már majdnem elértük a célt. Ezután nem sokkal lesz egy kereszteződés: jobbra a Fragonard parfümlaborhoz mehetünk (onnan is felmehetünk a faluba), balra az Avenue Jardin Exotique elvezet az Egzotikus kerthez (Jardin Exotique) – az egyik legnagyobb látványossághoz Èze-ben.
Miután kisétáltuk magunkat a faluban, visszasétálhatunk ugyanazon az úton, és leérve csobbanhatunk egyet a Plage d'Èze-en. Vagy megcsinálhatjuk a közeli Mont Bastide 570 méteres csúcsát is – ehhez a faluból leérve át kell mennünk a viadukton, és a híd jobb oldalán indul az ösvény. A buszok (83 az állomáshoz, 602 Monacóba, 82 Nizzába) a faluból leérve, a viadukt előtti téren találhatóak.
Nehéz túrák a Francia Riviérán
Az Alpok temérdek nehéz túrát kínál a kihívást kedvelőknek, de ebben a cikkben én most csak egyről beszélek. Ez a túra még egy hosszú hétvéges itt tartózkodás alatt is megcsinálható, tömegközlekedéssel elérhető, és nem utolsósorban gyönyörű.
La Tête de Chien
Kutyafej – ez ennek a hegycsúcsnak a neve, ahonnan a térség legjobb kilátása nyílik. Elvileg tényleg olyan alakja van, mint egy kutya fejének – én speciel még sosem vettem észre a hasonlóságot, de oké, legyen így.
A Gare de Cap d'Ail-ra megérkezve máris felfelé indulunk el. Az Avenue de la Gare-t követjük, majd az Avenue des Combattants de l'Afrique du Nord-ra térünk rá. Itt át kell kelnünk a zebrán és fel a lépcsőn. Vagy beiktathatunk egy kis pihenőt némi Tarte Tatin társaságában, amit a La Boulange de Cap d'Ail-ban vehetünk meg (ez az Avenue Trois Septembre-en található). A sarkon lévő brasserie után befordulva nyilvános mosdót is találunk. Felérve tartsunk jobbra, kövessük az Av. du General de Gaulle kanyarodását, amíg el nem érjük a lépcsőket a jobb oldalon – aztán ismét jobbra, és kövessük az utat a négysávos Avenue Prince Rainier III-ig.
Itt egy felfelé tartó utat látunk (Chemin des Cyclamen) – induljunk el abba az irányba, ehhez át kell mennünk a zebrán. Ha szeretnénk egyet piknikezni az igazi túra előtt, jobbra kell tartanunk. A következő gyalogos átkelőn átmenve kezdődik a Chemin Romain – amit tényleg az ókori rómaiak használtak régen. Kövessük az utat, majd a Route de la Turbie-re jobbra fordulva, átkelve a zebrán megtaláljuk az Espace Alain Prado sziklás ösvényét. Ezt követve eljutunk egy ókori amfiteátrumhoz, ahol parkoló, padok és vízvételi lehetőség is van – és gyönyörű kilátás.
A piknik végeztével a parkolón keresztül kimegyünk a Route de la Turbie-re, és a kis versenypálya melletti sziklás ösvényen elindulunk fölfelé, amerre a tábla mutat. Innentől főleg a táblákat kell követnünk – úticélunk: Tête de Chien –, és 1–1,5 óra múlva felérünk a hegy tetejére, ahonnan megcsodálhatjuk az egész Côte d'Azurt, beleértve Monacót is.
Visszaút: Ha szeretnénk, elsétálhatunk La Turbie óvárosába – egy kis, arányos, kevésbé turistás része a riviérának. Innen busszal visszamehetünk Monacóba (11A vagy 2-es busz) vagy Nizzába (603-as busz, Pont Michelig – onnan az L1 villamossal a városközpontba).
Általános tippek Riviéra-túrázáshoz
Attól függően, hol szállunk meg, szinte mindegyik túra belefér egy hosszú hétvéges kirándulásba a riviérán. Mindig kövessük a helyi utasításokat, ne térjünk le az ösvényekről, ne szemeteljünk, vigyünk magunkkal elég vizet és naptejet (itt már van, hogy áprilisban magas az UV-sugárzás!) – és akkor élvezhető, ha esetenként fizikailag megterhelő túrában lesz részünk!
Oszd meg velünk, te melyik túrát csináltad meg! #nekedariviera
