A XX. század eleje, a jazz korszak egy rendkívül mozgalmas időszak volt a művészvilágban, különösen Franciaország művészeti központjában, Párizsban. Adynak is volt itt egy időszaka, de a nemzetközi közönség által jobban ismert nevek, mint Hemingway, Picasso, Dalí stb. is sokat forogtak a párizsi kávéházakban, a Montparnasse környékén. A művészeket vonzották a művészetkedvelők, ők főleg azok az emberek voltak, akik megengedhették maguknak az utazgatást. (És a művészek gyakran az ő jóindulatukra voltak szorulva.)
Sara és Gerald Murphy a francia riviérán
És mit csinál egy gazdag ember, aki unja az esős téli napokat Párizsban? Elutazik délre, a francia riviérára. Persze, akkor a riviéra nem olyan volt, ahogy most ismerjük. Leginkább halászfaluk, kisebb városok lánca a tenger mellett. A strand, mint fogalom ismeretlen volt a helyiek számára, csak a legbátrabbak úszkáltak a tengerben. Egyébként is, az ember miért fürdene télen a tengerben?
Az a minimális turizmus - a mostanihoz képest -, amit a tehetősek hoztak a régióba csak október és május között létezett. Akkoriban, a legismertebb hotel, a Hôtel du Cap Eden Roc is bezárt április végével. Ezt változtatta meg Gerald és Sarah Murphy, egy gazdag amerikai pár, akit barátjuk Cole Porter 1922-ben meginvitálta a riviérára, hogy együtt tölthessék a nyarat. És imádták! Az üres, csendes tengerpartok, a gyönyörű napsütés, a folyamatos meleg időjárás - mindent imádtak! Gerald még meg is tisztította a Garoupe tengerparti részt (ha többet szeretnél tudni erről a strandról, csekkold le ajánlónkat itt), hogy kényelmesen tudják használni fürdőzésre, napozásra, piknikezésre.
Hôtel du Cap Eden Roc régi fényében – forrás
Ugyan most már ez teljesen normális, de ez akkoriban szinte lázadásnak számított. A napbarnította bőr nem volt még státuszszimbólum, sőt, inkább a sápadtság, a nap által sosem érintett bőr volt sikk. A Murphy házaspár viszont elterjesztette a bronzos bőrt a köreikben. Őket követték gazdag és híres barátaik: Picasso (Gerald maga is festett), Hemingway, Dorothy Parker, Scott és Zelda Fitzgerald. Idejüket partizással töltötték, de gyakoriak voltak a hosszú ebédekkel a tengerparton is, és a tengerben úszás. Ezzel alapozták meg a riviéra életérzést. 1923-ban a Hôtel du Cap Eden Roc is nyitva maradt a nyárra, Murphy-éknek köszönhetően. (Ha szeretnéd látni a hotelt kívülről, itt van egy kis segítség a helyi tömegközlekedéshez.)
A Fitzgerald család a Cap d'Antibes-i parton, 1920-as évek
A házaspár végül végleg a Côte d'Azurra költözött. A bázisuk a Cap d'Antibes-on található Villa America lett. Csak az egyik gyermekük tuberkulózis diagnózisa miatt voltak kénytelen odébb állni, először Svájcba, majd vissza New Yorkba.
A Murphy házaspár és híres barátaik nélkül a világ talán sosem fedezte volna fel a napfürdőzés és a tengerparti időtöltés kellemes hatásait. Ezzel örökre megváltoztatták a környék sorsát – hiszen itt a turizmus nem része a gazdaságnak, hanem a gazdaság – és a hétköznapi emberek hozzáállását a vakációzáshoz.
